- Nem akarsz több pénzt? Nagyobb házat? Jobb állást? Egy jobb kapcsolatot? Több holmit? Több boldogságot? Megvilágosodást? – kérdezte egy különösen szókimondó barátom, miközben épp befejeztük közös ebédünket. Géppuska-pergőtűzként hatott, ahogy nekem szegezte kérdéseit, én pedig visszhangszerűen, gondolkozás nélkül vágtam rá minden kérdésére: - Nem! Villámsebesen történt az egész, még csak levegőt sem vett válaszaim és a következő kérdés között.
Miután lecsillapodtunk, kissé döbbent csend ereszkedett közénk. Õ talán újabb lehetséges vágyakon törte a fejét. Én viszont azon tűnődtem el, iménti kis párbeszédünk milyen mélységes változásokat tükröz az életemben. Lassan tudtam csak szavakba önteni, amit éreztem.
- Mielőtt elvégeztem az Avatár tanfolyamot, mindig vágyódtam valamire: arra, hogy elég pénzem legyen ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam; a tökéletes munkára és feleségre, a tökéletes helyen lévő tökéletes otthonra, teljes egyensúlyra, több belső békére, s egy olyan világra, amely szeretettel és harmóniával teli. Amikor arra gondoltam, amire vágyódtam, vagy szorongást és levertséget éreztem, vagy pedig minden erőmet bedobva küzdöttem a cél eléréséért, amíg csak teljesen ki nem merültem. Még amikor meglett, amit olyannyira akartam, akkor is a végén úgy tűnt, a dolog nem érte meg az óriási erőfeszítést…
- Vágyaim irányították életemet, olyasmik, amiket a külvilágban igyekeztem elérni ahhoz, hogy boldognak és elégedettnek érezzem magam. Amikor felmerült bennem egy vágy, úgy gondoltam, ahhoz, hogy változásra ösztökéljem magamat, elégedetlennek és boldogtalannak kell lennem az adott helyzetemmel kapcsolatban. Mivel nem akartam ezekbe a helyzetekbe tétlenül beleragadni, sok boldogtalanságot teremtettem magamnak. A baj ezzel csak az volt, hogy vágyaim végül annyi fájdalmat okoztak, hogy ezért inkább szépen elkezdtem feladni álmaimat. Úgy láttam, nem is éri meg a fáradtságot, hogy célként magam elé tűzzem őket. Persze attól, hogy lemondtam álmaimról, egyáltalán nem lettem boldogabb. A 22-es csapdájában éreztem magamat.
Minél többet beszéltem a múltról, annál hihetetlenebbnek tűnt, hogy valaha is ezt tapasztaltam életem valóságaként. Óriási változás történt bennem azóta. - Most, ha valami iránt igény támad bennem, először is lelkem mélyére nézve „beleérzek” az adott dologba, és tudatosan döntök arról, hogy meg akarom-e azt a valamit teremteni, vagy a vágyat akarom-e megszüntetni. Amint döntöttem, az Avatár eszközök segítségével bármelyiket megtehetem. Figyelmem ezáltal szabaddá válik a jelen pillanat számára, ahol tovább teremthetek, és az életet a maga teljességében érzékelhetem és méltányolhatom. Nem ragadok bele a vágyódásba.
Most döbbenek rá, hogy valójában nem is akkor érzek megelégedettséget, amikor megtapasztalom, hogy enyém lett, amire vágytam. A megelégedettséget abban a pillanatban élem át, amikor nem érzem a vágyódást.
Barátom értékelte, amiket mondtam, mégis kissé nyugtalannak tűnt. Végül megszólalt: - El tudom képzelni, hogy hasznos lehet, ha képes vagy a nézőpontodat és a figyelmed fókuszát megváltoztatni, de tényleg működik ez az életedben? - Igyekeztem ráérezni, mire is kíváncsi, így visszakérdeztem: - Azt szeretnéd tudni, mik azok a dolgok, amiket valóságosan is megteremtettem? - Igen! – mondta kicsit szégyenlősen.
Így hát végiggondoltam, mi mindent teremtettem a kézzelfogható világban az elmúlt két évben, amióta elvégeztem az Avatár tanfolyamot: új házat, új autót, sikeres új vállalkozást, jóval több utazást és pénzt, mint korábban, sok új barátot a világ minden részéről, szorosabb kapcsolatot a régi barátaimmal, több időt a családommal, még jobb kapcsolatot a feleségemmel, egészséges testet… Mindezen túl valamiféle mély belső békességérzést. Továbbá, élvezetes módját annak, hogy mások szolgálatára váljak. Ráadásul a „teremtés” egyre könnyebbnek tűnik, egyre kevesebb erőfeszítést igényel.
Felsorolásom közben rádöbbentem valamire: Mindaz, amit létrehoztam vagy létrehozni fogok, messze nem olyan fontos, mint az, ahogyan az életet megélem – tudatában annak, hogy én döntöm el, mikor teremtek, és mikor építem le magamban a feltámadt vágyat.
John Sauvage, Avatár tréner
Avatar Journal 15. évf. 2. szám, a Star’s Edge International engedélyével. ©Minden jog fenntartva.
